Magyar•Szerző: kbalix

Krasznahorkai László: Zsömle odavan

Krasznahorkai László

1954-
irodalmi Nobel-díj várományosa
Számos díj
- Kossuth-díj
- 2015 - Nemzetközi Man Booker-díj
Gyulán született
ELTE - magya népművelő szak
állandó helyváltoztatás
legrangosabb kritikusok
80-as évek közepén kezdődik az életműve
- 1985 - Sátántangó - kb. 7 órás film (Tarr Béla)
- 1989 - Az ellenállás melankóliája - film ebből is
- 2010-es évek - Báró Wenckheim hazatér
- 2024 - Zsömle odavan

Cselekmény és a főhős

Kada József -> egyedül, családtól elhatárolódva
időskori elmagányosodás
fordulópont: jöttment radikális emberek megjelennek, segíteni akarnak
terrorcselekmény tervezése -> lekapcsolják őket -> újra szervezkednek
II. VH-ban gránát repesze a fejébe fúródik -> csak a fejébe játszódik az egész (?)
konyhában összeesik -> látomásos jelenet - TEK -> agyvérzés
-> megismétlődik - itt valódinak tűnik - a repesz miatt leeht csak képzeli
teljes elhagyatottság a végére - Krasznahorkai Lacika sem látogatja
-> öngyilkosság - a kutyájával együtt
öregedésregény "menekülés"
szészvétteljes szükség

Szatirikus jelleg

csak egy adott pontig
áltörténelmi fiktív múlt
"nem tesz többé a tűzre"
trónszékből fonál - gyerekként kiszakítja, végén visszaküldi Lacikával
- viharos magyar történelem
- személyes élettörténet - helyreállítás gesztusa
múlthoz és állandósághoz ragaszkodás -> kutyák nevei, Szelecky Zita
nemzeti identitás túlhangsúlyozása
- emelkedett, oatetikus nyelvhelyzet - látogatóknak
-> ők is a múltat konzerválják a jelenben - időt kiiktatják
hívek is szent ügyként kezelik amit csinálnak
folyamatos giccs pl. Wass Albert - nemzeti oldal
állandó nosztalgiázás
szánalommal forduljanak felé

Prózapoétikai eljárások

elbeszélésmód
- egy mondat egy fejezet - élőbeszédszerűség
- elbeszélő a saját szánalmát átadja egy szereplőnek - egybemossa
- -> hullámzó összbeszéd, gondolatfolyam -> téboly szövegfolyama, őrület
távoli szélsőséges elemek egymás mellé rendelése
- kisszerűség ("gagyi") - fenséges, emelkedett
- pl. koronázás eseménye (hűségeskü) - banális környezet
- rántotthús - királyi hatalom
TEK akció - megkettőzött jelent
- az egész egy téboly szónoklata?
különböző ingerek a külvilágból -> valóságot eltorzítja
- roncsolódott tudat
parabolisztikus jelleg
- ember kihasználása
- szélsőséges gondolatok
társadalomkritika
- érdekek mentén gondolkodás
alternatív valóságot hoz létre a tudata

Prózapoétikai jellegzetességek és szatirikus stílusjegyek Krasznahorkai László Zsömle odavan (2024) című regényében

Krasznahorkai László röviden

1954-ben született, Gyulán.
Az egyik legismertebb kortárs magyar író, Nobel-díj várományos.
Főbb művei: Sátántangó, Az ellenállás melankóliája, Báró Wenckheim hazatér.
Műveiben gyakori a társadalomkritika, a perifériára szorult, magányos hősök ábrázolása.
Sok művéből készült film Tarr Béla rendezésében.

A regény főbb cselekménye és témái

Főhős: Kada József, idős, magányos férfi, aki elhatárolódik családjától és a világtól.
A történet egy alternatív, szatirikus magyar múltban játszódik, ahol Józsi bácsiból Árpád-házi királyt próbálnak csinálni.
A cselekmény során radikális követők, „Koordinált Platform” tagjai jelennek meg, akik a magyar királyság visszaállításán dolgoznak, akár terrorcselekmény árán is.
A valóság és képzelet határai elmosódnak: a főhős fejében gránátrepesz, a történet részben lehet, hogy csak a tudatában játszódik le.
A regény végén teljes elhagyatottság, öngyilkosság, a kutya (Zsömle) sorsával összefonódva.

Prózapoétikai jellegzetességek

1. Elbeszélésmód, mondatszerkesztés

Krasznahorkai védjegye a fejezetnyi hosszúságú, hömpölygő mondatok, amelyek az élőbeszéd ritmusát idézik.
Az elbeszélői szólam gyakran átcsúszik a főhős vagy más szereplők gondolataiba, így a narráció folyamatosan hullámzik, töredezetté válik.
A szövegben a patetikus, emelkedett stílus váltakozik a banális, hétköznapi elemekkel, groteszk, ironikus hatást keltve.
A valóság és az alternatív, szürreális látomások keverednek: például a TEK-akció először látomásként, majd „valóságként” is megjelenik, a főhős tudatának torzulását sugallva.

2. Múlt és jelen, nosztalgia

A regényben a múlt konzerválása, a nemzeti identitás túlhangsúlyozása, a nosztalgikus visszatekintés központi motívum.
A szereplők archaizáló, patetikus nyelvet használnak, de ez gyakran keveredik vulgáris, hétköznapi szóhasználattal, ironikus, giccses hatást keltve.
A múlt iránti vágyakozás, a „régi dicsőség” utáni sóvárgás szatirikusan jelenik meg, a jelen kiábrándító valóságával szembesítve.

3. A kisszerű és a fenséges egymás mellé rendelése

A hétköznapi, provinciális életvilág (konyhai jelenetek, sparhelt, rántotthús) groteszk módon keveredik a történelmi, királyi pátosszal (hűségeskü, trónra lépés).
Ez a kontraszt a regény egyik legfőbb humorforrása, de egyben tragikus, szánalmat keltő is.

4. Tudat- és valóságtorzítás

A főhős mentális állapota, a háborús sérülés következtében fellépő tudattorzulás, a valóság és képzelet összemosódása a regény szerkezetében is megjelenik.
A szövegben gyakoriak az ismétlések, groteszk elemek, amelyek a főhős rögeszméit, tébolyát hangsúlyozzák.

Szatirikus stílusjegyek

1. Szatíra és irónia

A regényben a szatirikus, ironikus, sőt groteszk stílusjegyek dominálnak: a nemzeti pátosz, a királyi mítosz, a követők fanatizmusa mind ironikus távolságtartással jelenik meg.
A szereplők önmagukat és egymást is komolyan veszik, de a narráció gyakran kifigurázza, nevetségessé teszi őket.
A szatíra nem csak a múltat, hanem a jelen társadalmi viszonyait, a nacionalizmus, nosztalgia, identitásválság jelenségeit is célozza.

2. Tragikomédia, groteszk

A regény egyszerre tragikus és komikus: a főhős magánya, leépülése, a követők abszurditása, a nemzeti giccs mind egyszerre szánalmas és nevetséges.
A groteszk hatás a fenséges és kisszerű, a patetikus és banális keveredéséből fakad.

3. Társadalomkritika

A szatíra célpontja a magyar társadalom, a kiüresedett nemzeti mítoszok, a közösségi értékek elvesztése, a marginalizált, kiszolgáltatott emberek sorsa.
A regényben a szatíra végül elégikus, részvéttel teli hangba vált át: a főhős tragédiája, magányossága, méltóságkeresése az olvasóban szánalmat, empátiát kelt.

Összegzés

Krasznahorkai Zsömle odavan című regénye a prózapoétikai újítások (hosszú, hömpölygő mondatok, narrációs váltások, groteszk regiszterek keverése) és a szatirikus, ironikus stílusjegyek révén egyszerre tragikomikus látlelet a magyar társadalomról és az emberi méltóság végső kereséséről. A regényben a szatíra nem öncélú, hanem a társadalomkritika, a nosztalgia, az identitásválság, a magány, az öregedés és a kiúttalanság mélyebb rétegeit tárja fel, miközben a főhős és kutyája sorsa univerzális emberi kérdéseket vet fel.